Keresés ebben a blogban

2015. szeptember 30., szerda

8. Próbaszopi

A kórházban megvan mindennek a maga ideje. Jelenleg a próbaszopi zajlik. Furán hangzik, de mi is az? Megmosdatják, tisztába teszik a babát és lemérik, majd odaadják az anyukának, hogy tegye rá a cicire, mindkettőre 15-20 percig aztán vigye vissza. Újból lemérik és megállapítják, hogy mennyit szopott. Fontos, hogy a baba elkezdjen enni, mert kb 2-3 napi tartalékkal születik. Ha nem eszik, akkor elkezdődik a macera. Tejfejés, cumiztatás.... stb. Szerencsére Panni jókat szopizott eddig, rotyogtatott is rendesen ma. :) Szokás szerint elvittem leméretni, de előtte csináltak nála pár vizsgálatot, még a sarkát is megszúrták a sárgaságvizsgálat miatt és a kis picurom végigaludta az egészet. Azért Judit megpróbálta megetetni, mert amúgy is itt lett volna már az ideje, de szegénykém állandóan csak belealudt. Kb fél óra küzdelem után feladtuk, vittem leméretni. Még a mérés idejére se ébredt fel. Szerintem jól kifárasztotta a nagyapjával megtett folyosói félmaraton. :) Sajnos semmit se szopott a nővérek szerint, szóval utasításba kaptam, hogy a baba mama kombináció 45 perc múlva jelenjen meg az osztályon fejés céljából. 
Na ez rossz hír. Kitol velünk ez a jány! Kb 10 perc mulva jött egy szoptatási tanácsadó ....álmomban se gondoltam volna, hogy létezik ilyen foglalkozás.... és megmutatta Juditnak, hogy hogyan is kell szépen, szakszerűen etetni a gyereket. Hozzáteszem teljesen ellenkezett azzal amit korábban a szülésznő és a nővérek tanítottak neki. Engem persze kiküldtek a teremből addig, mivel nem csak Juditomnak volt oktatás, hanem mindkét szobatársnőjének is. Közben Bencusék elmentek haza és kaptunk új szobatársat. Szegénykém két mankóval jött be. Nem mertem megkérdezni, hogy mi baja, de az biztos, hogy szteroidokat kap, mert jött utána az orvos is és erről beszéltek. Visszatérve Pannira, szegénykém nem tudott magához térni és így nem szopizott megfelelően az új módszerekkel sem, szóval Juditnak be kellett menni a csecsemőosztályra, mérés után. Kapott tápszert is, megvolt az első cumisüveg etetés is. Szinte egyhúzásra bevágta a kis bitang az üveg tartalmát.

7. pereputty

Mivel egész nap itt vagyok a kórházban, én intézem Panni szaladgálós dolgait. Judit addig is had pihenjen. Úgysem jut sok neki a pihenésből. Ilyenkor a csecsemőosztály és a kórterem közt rodeózunk a kis bevásárló kocsival. A miénk igazi gyermekkocsi, de láttam itt olyat is amin még a Spar felirat is rajta volt. Nyukáltam is a zsebemben apró után kutatva. Szóval állunk a csecsemőosztály ajtaja előtt, ahová apukák nem mehetnek be. Csengetni kell és kijön a nővér. Ma mikor mentem Panniért egy vizsgálat után, jöttek az első történetemben leírt nagy család tagjai is. Nem tudom, hogy ők benn laknak e a kórházban, vagy a szomszédjában, de állandóan itt az egész család. Olykor kiakasztanak a csengő elé egy papírt, hogy most senki se csengessen maximum sürgős esetben, de akkor is ne egy hanem két rövidet. Ezt kérem tessék minden körülmények közt betartani!!! Jelen esetben fürdetés volt. Gondolom nem egyszerű egy félig mosott babát letenni csak úgy félbehagyva a fürdetést, mert mondjuk valaki kérdezni akar valami hülyeséget. Szóval várom, hogy valaki kijöjjön mikor jön a fél pereputty és szemrebbenés nélkül nyomják a csengőt mint vak a poharat. :) Hozzáteszem nem is lehetett látni a csengőt a felakasztott papírtól, gondolom direkt, de pereputty anyuka meg is jegyezte: gyááá osz minek takarják el a csengőt, húzd el azt a papírt e. Még gondolkodom rajta, hogy rájuk nem vonatkoznak e a szabályok, vagy egyszerűen nem tudnak, vagy nem akarnak olvasni.

6. Látogatás

Eredeti tervben úgy szerepelt, hogy a születésnapon hazamegyek este, majd másnap, munka után szüleimmel és Judit édesapjával Lajossal visszamegyünk látogatóba. Némi félreértés és vitasorozat után végülis nem mentem haza, maradtam továbbra is Budapesten, Juditom Juditjánál aki a világ egyik legrendesebb csajszija a párjával Zsoltival együtt. Tavaly voltunk együtt Bulgáriában nyaralni és ott is nagyon szuper volt velük és a szüleivel is. Mondom is Juditomnak, hogy jó lenne megismételni valamikor, bár így gyermekkel azért megváltoztak a körülmények.


Igy aztán az én szüleim bebuszoztak Kisnánáról a stadionokig ahová én mentem értük kocsival. Már a Stadionoknál nagy volt az öröm, gratuláció, ölelkezés. Annyira örülnek, hogy az kimondhatatlan és leírhatatlan. Nagy izgalommal várták hogy láthassák elsőszülöttemet. Sajnos Pannikám végigaludta a látogatást, de ennek ellenére is jó volt látni az örömöt és meghatottságot az arcukon. Annyira aranyosak voltak ahogy nézték és gyönyörködtek benne, majd összemosolyogtunk és nézték tovább. Nekem legalább akkora öröm volt az ő boldogságuk mint a sajátom. Kicsit az ő vérük is. Persze nem volt nekik ismeretlen Panni, hiszen láttak már róla képeket. A modern kor csodája ez kéremszépen. A szupernagyi, aki hetvenegykét évesen kezdett bele az internetezés rejtelmeibe, új internet előfizetéssel, új tablettel és természetesen fészbukkal. Igy hát a messengeren tudtam neki rögtön a születése után képeket küldeni. Tegnap este videót kaptak, kíváncsi vagyok sikerült e nekik megnézni, bár hamarabb rájöttek, hogy hol kell online sorozatokat nézni a neten mint én. Szerintem nem lesz vele gond. A lényeg, hogy mosolyogva mentek hazafelé, minden pénzt megért.



Szerdán Judit apukája jött látogatóba. Nála is nagy az öröm. Lajos tanár, és közölte, hogy neki szerdán programja van, unokalátogatóba kell mennie Budapestre, és el is jött. Az óráit megoldották helyettesítéssel. Kedvelem Lajost, tanárhoz méltóan mindig tanulok tőle valamit. Tegnap is anyuék látogatásakor és ma is Judit kihasználta a helyzetet és amíg ott voltunk, elment zuhanyozni. Ma Panni nem aludt mikor Lajos ott volt így addig kimentünk a folyosóra és tologattuk kicsit. Lajos szerint egy félmaratont lesétáltunk oda vissza. Mondjuk az, hogy tologattuk az túlzás, mert főleg ő tologatta büszke nagypapaként. A padon ült egy kedves arcú takarítónéni és mindig elmosolyodott amikor eltoltuk előtte és épp abban a helyzetben volt Panni, hogy láthatta az arcocskáját. Lajos néha még meg is állt előtte picit. Lehet nem volt tudatos, de ezt a büszke nagypapa szindróma jelének nyilvánítom ezennel.

5. Szülés után

Szegény Juditom nagyon megsínylette a szülést. Mindene fájt szegénykémnek. Odaadtuk neki Pannit, hátha enyhíti a fájdalmakat. Olyan szépen néztek ki ketten együtt. Két szerelmem van már kéremszépen. Szerintem percekig csak gyönyörködtünk mindannyian. Szegény Feri, Emöke férje végig kint állt a váróban. A végefelé már nem küldtük neki az üzeneteket. Fogalma se volt, hogy mi történik. 
Közben bejött az egyik spanyol ajkú színésznő, bocsánat, szülésznő és elkezdték evésre bírni Pannit. Nem mondom, hogy könnyű volt, kellett egy negyed óra mire rájött a technikára az én kis szentem. Állítólag ez nagyon jó eredmény, volt olyan baba aki még másnap se nagyon akart szopizmi.

Teltház van a kórházban. Folyamatosan engedik haza az újszülötteket, várni kellett a szobánkra, de szerencsére csak alig fél órát. Háromágyas szoba, hat főre jut egy mosdó, fürdő. Szerintem nem rossz. A nővérek és a személyzet magyon jópofák, rendesek, informatívak és kedvesek. Szerintem Juditom is elégedett velük. A szobatársak is aranyosak, Barbi baba (a hangversenytárs ugye) és Bencus, eredeti nevén Bence, kinek anyukája nagyon jópofa, mindig viccelődött. Szerintem tartotta a lelket a többiekben is. Juditom szerint jó a kaja is, bár a mai tökfőzelék kifogásolható volt.

4. Szülési forgatag

Azért fura látni egy gyermek kibújását az anyaméhből. Sokszor eszembe jutott, hogy hogyan is fér ki egyáltalán. Valahogy fizikai képtelenségnek tűnt, de mivel nem Panni az első kisgyermek a világon ezért el kell fogadni, hogy működik. Én erről a részről nem is kívánok tőbbet írni, max annyit, hogy nagyon megható volt látni a kis feje búbját amint próbálja kipréselni. Sokszor bekönnyezett a szemem.

Szóval kibújt Panni, és megláttam kis nyálkás testét. Lekezelték a köldökzsinórt és vitték a kezelőbe rögtön. Az egyik aszisztens szólt, hogy apuka menjen fotózni a kisbabát. Mit mondjak nem kellett kétszer mondani. Spuri utánuk. Nos, a kezelő az tulajdonképpen a szülőszobák előtere. Semmi különös, csak egy asztalka, vizcsap, csövek.
 Picit lemossak a babát, megtörlik, de csak nagyjából. Az a jó, ha még marad rajta némi cucc. Jót tesz a bőrének állítólag. Ha ez megvan, beviszik az édesanyjához, ráfektetik kicsit a hasára had gyönyörködjön benne kicsit a mami is. Amíg Judit gyönyörködött, addig engem az orvos faggatott. Egyeztettünk néhány adatot, hová visszük haza, de annyira meg voltam hatódva, hogy csak nyeltem nagyokat és alig tudtam kinyögdécselni a szavakat. Kérdezte Juditom telefonszámát, amit vágok fejből, de most azt se tudtam megmondani mennyi a körzetszám. Szóval a remegő kezemmel kikerestem a telefonomból és bediktáltam. Bementem én is vissza a szülőszobára, közöltem Juditta, hogy minden rendben van, kapott puszit is.
Közben jött a doki és nekikezdett a varrásnak. A szétvágott gátat össze kell varrni. Addig a babát kiviszik vissza a kezelőbe és kezdődik a horror. Vékony csövet dugnak a baba szájába, orrába, ezzel szivatják ki a benn maradt, oda nem kellő dolgokat. Olyan mélyen dugják a csövet, hogy én rögtön rosszul lettem, el is fordultam azonnal, persze illedelmesen megkértek, hogy ne is vegyem fel. Mitmondjak, amit véletlenül felvettem belőle azt is kitöröltem rögvest. Kapott szemcseppet, és a szájaba valami kis folyadekot. Doktorbácsi kérdezte, hogy mi lesz az újszülött neve. Istenem, de jó volt kimondani először életében a nevét. Kovács Anna Ilona. Még most is meghatódom miközben írom e sorokat. 

Bepelenkáztak, felöltöztették, becsavarták egy pokrócba majd a kezembe nyomták a gyereket, hogy vigyázzon rá apuka, nyugodtan üljön le arra a kis székre ott a kezelőben és sirjanak hangversenyt azok a gyerekek. Volt ott egy másik apuka is akinek két perccel hamarabb született a babája. Pannikám sírogatott, ahogy kell, Barbika, a másik baba, (egyébként egy kórterembe kerültek) síri csendben várta sorsát. Mindez a műtő bejáratánál folyt ahol ki be járkáltak a doktorok, aszisztensnők és egyfolytában mondogatták: micsoda hangverseny lesz itt mindjárt... Pannikám próbálkozott is, de csaknem talált partnerre. (Azt mondják ilyenkor az a jó, ha sír a baba) 
Szóval mikor odanyomták hozzám, azt úgy tették mintha egy kiló kenyeret adtak volna a kezembe a boltban, vigyázzon rá apuka, és már el is szeleltek onnan. Jajj Istenem, hogy kell ezt a gyereket fogni. Próbáltam ellesni a másik apuka tartását. Ránézésre elég stabilan és szépen fogta. Hamar rájöttem, hogy marhára nem így kell fogni azt a gyereket, hanem pont fordítva. Nekem a tenyeremben volt a fejecskéje és végigfeküdt az alkaromon. Nem mondom hogy nem kezdett zsibbadni a kezem, de nem foglalkoztam vele, hiszen Pannikám tartottam a kezemben. Csak néztem, néztem és gondolom bárgyú meghatottsággal mosolyogtam rá és még mindig meg voltam hatva. Nyeltem a könnyeim. Szóval a másik apukától próbáltam ellesni a fogást és elkezdtem forgatni a kezeim közt, elhelyezni úgy ahogy a másik is fogta. Szerintem jól sikerült, ránézésre egyformán fogtuk.

Az újszülöttet kórházi ruhába öltöztetik, kórházi plédbe csavarják. Nem lehet rá saját ruhát adni. A mi plédünk elég kicsi volt, ráadásul mint egy deszka lap. Nem hiszem, hogy kényelmes és hatásos volt. Próbáltam becsavarni az egész testét, de a nagy baba nem fért bele. Szerencsémre Emőke jött minket keresni és mondtam neki, hogy szerintem hozza a kis takaróját és csavarjuk át a babát. Én nem vagyok nagy anyagszakértő, de a két takaró közt ég és föld volt a különbség. Tartani is másabb érzés volt. Emőke is csak mosolygott egyfolytában, kérdeztem, hogy akarja e fogni kicsit? Naná, hogy igen, szóval átadtam neki is kicsit. Nemsokára szólt a doki, hogy kész a varrás, mehetünk be Judithoz.

2015. szeptember 29., kedd

3. A születás folytatódik

Akkor vesztettem el a fonalat az írásban amikor elkezdődtek az igazi és erőteljes fájások. Mivel én is benn voltam, szinte átéltem az egészet. Eredetileg nem terveztem, hogy benn leszek, A csajok úgy gondolták jó páros lesznek benn. Anya-lánya. Mondhatni két csaj megy be, három jön ki. Délután, mikor jöttek a fájások, a doki szólt, hogy nyugodtan bemehetek, van hely bőven. Mivel a filmekből tudom csak, hogy milyen is egy szülőszoba, ezért számítottam a csupa zöld, műszerekkel teli helységre. Mondhatni meglepett a látvány.... Végülis egy szállodai szobában találtam magam, bordásfallal, mászókötéllel, fotellel, kisasztallal.... Szuper nyugtató volt. Természetesen elkészült néhány szelfi, az elsőn még nagy a mosoly mindenki arcán, a következőkön már nem annyira őszinték a mosolyok.

Szóval elkezdődtek a fájások és olyan arcát mutatta nekem ez a jány amilyet még sosem láttam. Mivel én sosem fogom megtudni mily erős érzés ez (bár egyesek a tökönrúgáshoz hasonlítják) ezért csak az eltorzult arcból látom és érzem át. Termeészetesen ott voltunk vele végig. Fogtuk a kezés simogattuk és borogattuk a homlokát, miközben ő a kínok kínját élte át. Közben jöttek a spanyol szülésznők és NST-zték, nézték mennyire tágult a méhszáj, jött a doki is és kontrollálta az eseményeket, adta az apró praktikákat. Három fájás jobbrafekve, három balra... Le a kalappal előtte és a szülésznő előtt, profizmus a köbön. 
Kedvenc részem, ha lehet ilyet mondani, közvetlen a szülés előtt, mikor a doki feltette a lábát a szülőágyra és azzal tolta Juditom lábát hátrafelé, majd mondta neki, hogy a másik lábát tegye oda a spanyol szinésznő oldalához... Szinésznő??? Mi ez kérem? Filmforgatás? De hát se sminkes se operatőr, bár a fővilágító és a rendező ott volt, de akkor is miért színésznő? Filmforgatásra gyakorolnak a lányok? Nem értettem. Később kérdeztem Juditot, hogy miért mondta a csajra, hogy színésznő? Juditom csapkodta volna a homlokát, ha épp nem a kezén támaszkodott volna és fáradt nyugalommal csak annyit mondott: Nem színésznő cicám... Szülésznő. Nos kérem, rejtély megoldva.  folyt köv.

2015. szeptember 28., hétfő

2. A születésnap

2015.09.28.
Eljött ez a nap is. Hónapok óta vártuk. Juditom jobban bírta a terhességet mint ahogy számítottam rá. Ügyes volt. Meg kell, hogy dicsérjem. Persze voltak nehéz pillanatok, nemegyszer kellett tolnom felfelé a harmadik emeletre. (Csak erdekességképpen harmadiknak hívják, de valójában a negyedik, mert a földszinten garázsok vannak, így felfelé shiftelődik mindenki.)
Szóval, mivel a hét végén nem bújt ki Pannink ezért úgy volt megbeszélve a dokibácsival, hogy hétfőn reggel fél nyolcra itt vagyunk a kórházba és megindítják a szülést. 
Telt ház van kéremszépen. Kicsit várni kell a szabad szülőszobára. Előttünk egy igen nagy család egyik pereputtya hozta világra kisfiát, amit a család a népcsoportjukra jellemző vehemenciával fogadott. Fotó fotó hátán, ki be járkálás a szülőszobára. Örültem mikor elmentek és lett annyi helyünk, hogy kényelmesen leüljünk. Mellesleg a szülőszobára és annak előterébe csak úgy szabad bemenni, ha lábzsákot húz az ember a lábára. Ezt ők is betartották, sőt annyira védték a tisztaságot, hogy ki be járkáltak benne anélkül, hogy levették volna. Ki az erkélyre cigizni, le a büfébe.... Akkor vette csak le amikor visszajöt és ismét be kellett mennie az szülőszobára. Meg is jegyezte:  -Jauaaaaahjjjj, há én meg levettem a nyloncipőt.... Jaaaaaaa.... . De nem volt gond, mert a ferje, jó férj módjára megengedte neki, hogy bemenjen cipőben. 

Azt mondta dokibácsi, hogy jók Judit adottságai a szüléshez. Ha beindulnak a fájások 2-3óra alatt meglesz a bébi. Először ujra magzati szívhangot néztek, majd végre megkaptuk a szülőszobát. Most van túl a beöntésen és a fürdésen. Várjuk a burokrepesztést. Jelenleg 11 óra van.

Jött egy pár, ikreik lesznek és elfolyt a magzatvíz, de nincsenek fájások. "Gyorsan kikapják belőle a gyerekeket és azután jönnek burkot repeszteni.

11:30 megtörtént a burokrepesztés. Felkerült ismét az NST-re 15 percre.

11:45 jelenleg Emőke van benn a szülőszobán vele, de messengeren tartjuk a kapcsolatot. Most írta, hogy elkezdődtek a fájások. Idézem: rohadtul fáj. :)

12:20 Bejött egy kedves nővérke, ránézett a gépre és megállapította, hogy a gyermek remekül van. Én is néztem a gépet, ami egy papírcsíkot tolt ki magából miközben mindenféle hullámos vonalak voltak rajta. Na jó, aki ért hozzá annak könnyű megmondani mi a helyzet. Nekem leginkább az impulzus reflexió elvén működő hibahelykereső műszerem képernyőjére emlékeztetett. Simán láttam a görbéken, hogy a földkábelben, vagy a légkábelben van e a hiba, hol van az elosztó és mennyire van a köpont. :) Mindenkinek más a szakmája, mindenki mást lát ezekben  a görbékben. Eközben egyre erősödnek a fájások Juditomnál és az anyukája próbálja nyugtatni: A babának se könnyű... mire Juditom: Igen, de legalább nem fog rá emlékezni.

12:30 Jött egy Spanyolajkú szülésznő-gyakornok, vagy ilyesmi aki marha kedves volt, levette az NST-t és kérdezte Juditot, hogy akar e sétálni. Természetesen "nem" volt a válasz. Miért is akarna? Hihetetlen fájdalom vam a hasában, folyik a magzatvíz és az erőt is tartogatni kell, szóval egy no, thanks-szel simán leszerelte. Mint az később kiderült, nem igazán kérésnek kellett volna lennie, hanem parancsnak, mert rövid időn belül jött a magyarajkú szülésznő és seperc alatt lábra teremtette Juditot és már sétáltunk is. Kell ez a séta, mert a gravitáció a barátunk, sokat segít babának-mamának egyaránt. Mondjuk nem igazán nevezhető sétának amit előadott, hiszen a fájások azok csak jöttek jöttek és állva azért elég nehéz elviselni. Na de ott voltam vele én is és Emőkenagyi is. :)

12:40 Bejött a doktorúr, Gyopár doktor. Nagyon jó fej én is nagyon kedvelem, a kollégái csak Gyopinak hívják. Szeret vicceskedni és hihetetlen profi, Mindig közölte, hogy épp mi történik és mi a következő lépés. Elkezdett mindenféle orvosi szavakkal dobálózni én meg csak bólogattam mint aki érti. Az biztos, hogy a méhszáj annyira nyitva volt már, mint azoknál akik már legalább 5-6 órája vajúdnak. Elvileg könnyű és gyors szülés lesz. A doki szerint három és négy óra közt meg is születhet a kis betyár.

15:44 Eddig nem volt időm írni a felgyorsult események miatt, de örömmel jelenthetem, hogy 14:25-kor megszületett Kovács Anna Ilona, azaz Panni. Még mindig remeg a kezem, pedig már több mint másfél óra telt el. Ha csak visszagondolok a pillanatra, akkor is könnyezni kezd a szemem, mindezt a meghatottságtól és az örömtől. Szomjas vagyok, korog a gyomrom, most jut eszembe, hogy egy kis szendvicsen és pár korty teán kívül még ma nem nagyon vettem magamhoz táplálékot, de bármi is a helyzet megérte a szenvedést. Szenvedést??? Áááá ez semmi ahhoz képest amit Juditom érzett. Vegyük úgy, hogy nem is szóltam. Ááááá, most nem tudok többet írni. Most hozták vissza és szoptatni "tanítják" megőrülök annyira kis aranyos. Holnap folytatom. Ma már szeretném a CSALÁDOMMAL tölteni a hátralévő időt.

2015. szeptember 26., szombat

1. A kezdet

Az úgy kezdődött, hogy Emőke, Juditom anyja vett kismamanaplót a lányának. Igaz, hogy a kismamaság utolsó napjaiban, de legalább neki eszébe jutott. Juditom Budapesten van a barátnőjénél a doktorbácsi javaslatára, mert Egerből sokkal több idő beérni a kórházba, mint a tizenakárhanyadik kerületből. (azért zárójelben megjegyezném, hogy egyik nap én is ott aludtam, másnap oktatásra kellett mennem a Duna túlpartjára és mindössze 20 perccel értem oda hamarabb mint amikor Egerből indulok.) Szóval nekem adta ide a naplókat, hogy vigyem el neki, ha megyek legközelebb és közben felhívta a figyelmem rá, hogy vannak benne apai részek is amiket nekem kellene írni. Én és a kézírás...... amikor nem tudom kétszer egyformán leírni a nevem.... szerintem kihagyom. Persze arra nem számítottam, hogy a kismama oldaláról is nyomás nehezedik, sőt az éppen szállásadó barátnő is helyeselve bólogat. Nos a modern kor szülöttjének tartom magam és úgy gondolom stílusosabb lenne egy - Juditom szerint - romlott almán írni a naplót.... Még ugyan nem tudom miket fogok írni, majd igyekszem belekukkantgatni az eredeti naplóba, mert van iránymutatás benne. Vagy az már a babanapló? Ááááá sosem figyelek....

A kedvenc objektívem fókusztávolsága 50 mm. Ezzel fogom leginkább fényképezni a legkésőbb holnapután megszületendő Pannit.