19. Az Óra

20 év a Telekomnál. Igaz a kezdetekben Matávnak hívták, majd T-Com. 1995. augusztus első napján vettem fel először a munkát mint hálózattechnikus. Azóta se volt olyan jó munkám mint akkoriban. Később vonaltöbbszörözőkkel, majd adatkommunikációval, ISDN, Internet, VoIP és IPTVvel kellett "csak" foglalkozni. Később jött a szuperszervíz, vele együtt pedig minden amivel csak foglalkozik a Telekom. Mostanában multifunkciós helyszíni szakértő a megnevezésem de a feladatok sokasága csak gyűlik, gyűlik, gyűlik.... mint szálka a bőr alatt. Nem igazán kérdezte senki, hogy akarok e foglakozni kamerarendszerekkel, áruvédelmi rendszerekkel, beléptetőrendszerekkel vagy Okos Otthon rendszerekkel. Ez már csak természetes. Mindenre hadrafogható.

Szóval a munkáltatóm úgy gondolja, hogy megérdemlem, hogy költsek kicsit magamra ezért úgymond jutalomképpen kaptam Orexes utalványokat. Régen nem lehetett választani. A férfiak arany pecsétgyűrűt, a nők aranyláncot kaptak. Később lehetett választani, három féle óra közül, bár bevallom egyik se nyerte el a tetszésemet mikor a kollégák mutatták. Álltalában a legdrágábbat választotta mindenki :) Tegyük hozzá azóta se láttam egyikőjük kezén sem az órát.
Szerencsére én már szabad kezet kaptam. A lehetőségek így is szűkösek voltak, hiszen csak az Orex által forgalmazott tipusok közül választhattam. Így esett a választás a Seikora. Azért sokat dobott a lattba az is, hogy pár nappal előtte vett KisBé kolléga egy hasonló órát. Persze az övé kicsit drágább, hiszen ő 30 éve van a cégnél. Sokáig nézegetten a kínálatot és a végén arra jutottam, hogy egy "mechanikus automata" szerkezetes ótát szeretnék. Ez egy elem és minden elektromos kütyü mentes, csakis mechanikus szerkezet. Fogaskerekek, tengelyek, rugók. Mindenem elektronikus, mindenbe elem kell, vagy akku.

Jó lenne az életemben egy elemmentes szerkezet. Persze nagy volt a csábítás a Kinect-es órák iránt. Az is mechanikus végülis, csak a kezem mozgása egy pici "dinamót" hajt ami tölt egy kondenzátort és az hajtja a fogaskerekeket. Amért tetszett az a pontossága. Végülis kvarc pontosságú volt ami annyit jelent, hogy néhány tized, vagy század másodperc naponta, szemben az automata óra akár 20 másodperces pontatlanságával. Ha úgy vesszük, teljesen gondozásmentes.

Az automata óra ezzel szemben nagy gondoskodást igényel. 4-5 évente mindenképp illik elvinni tisztításra és átolajzásra. Ha nem visszük el akkor is működik, de a tengelyekről a jónéhány millió körbeforgás alkalmával apró forgácsok válhatnak le ami a kenőanyagban maradva kopáshoz vezethet. Szóval jobb a békesség. Ezen kívül hordani kell. Ha nem hordom megáll 2-3 nap múlva. Felhúzni nem lehet. A kezem mozgása alakítódik át forgó energiává amit egy rugó tárol. Ezen kívül legalább hetente egyszer be kell állítani a pontos időt kvázi szertartásszerűen. Ebből lehet rendszert csinálni. Minden héten ugyanazon a napon, ugyanabban az időben. Az idő beállításának megvan a a saját koreográfiája, hiszen nem mindegy a sorrend (dátum, a hét napja, idő) Este 9 és hajnal négy között tilos állítani, mert hibásodhat a mechanika.... stb.... stb... stb. Kicsit olyan ez mint annó a tamagocsi. Mintha szíve lenne az órának ami velem együtt dobog, tüdeje ami velem együtt veszi a levegőt, és lelke amit ápolni kell. Egy kvarc ehhez képest személytelen lélektelen. Teszi a dolgát ha foglalkozunk vele ha nem. Azt hiszem jól döntöttem. Nem csak egy órát vagy egy ékszert kaptam, hanem egy társat is aki velem lesz jóban, rosszaban, remélhetőleg míg élek. Erről nagyapám zsebórája jutott eszembe. Még néha ma is borsózik a hátam ha rá gondolok.... az is egy gyönyörű történet, de erről majd egy másik posztban mesélek.

18. Vezúv.

Tudom, tudom. Rég írtam. Ez így van, kár is lenne tagadni. Ha feltenné valaki a kérdést, hogy mit szeretnék jobban, blogot írni, vagy aludni... hát a válasz az alvásra esne. A blogírás helyére gyakorlatilag bárni helyettesíthető. :)
Sokminden történt azóta, hogy utoljára írtam. Holnap lesz Panni 7 hetes. A kiscicákat, kiskutyákat ilyenkor már adogatják az új gazdiknak. Nem mintha mi is másik "gazdit" keresnénk Panninak... áááá legalábbis sén tutira nem :) (Juditomnál felmerülne kétség szerintem :) ) Neeeeeem iiiiissssss. Persze vannak rosszabb napok, mikor nyűgösebb, mindkettő és arra jövök haza, hogy ki vannak borulva, néha szó szerint mindketten, de tudom, hogy nem adná oda senkinek :) Én már pl annyira megszoktam a sírását, hogy amikor Kenesére mentem a szakmai konferenciára, felvettem a telefonommal és lefekvés előtt hallgattam kicsit. Mindjárt otthonosabbnak éreztem a szállodai szobámat. Esküszöm jobban esett az alvás :)
Túl vagyunk egyébként a hasfájós időszakon. A biogaia - espumizan - alapos büfiztetés szentháromsága csodát tett. Most már tényleg csak akkor sír, ha éhes. Szóval szinte állandóan :) Túl vagyunk az első növekedési ugráson. Ez azzal jár, hogy kb 20 percenként enne. Kellemetlen kicsit, de túlélhető.
Voltunk az ortopédián Egerben. Vicces volt a helyzet. Többekközt az is, hogy egy órát vártunk az orvosra, pedig időpontunk volt, de inkább a belépőnk. A babásokat előre engedték. Először is nem fért be a babakocsi az ajtón, mert olyan frankón volt kialakítva a bejárat. (Biztos nem járnak oda sűrűn babákkal és csak az a nap volt különleges mert kb 6 kisbaba volt ott. Na mindegy, kivettem Pannit a kocsiból, miután nagyon kedvesen közölte a nővérke, hogy nem látja, hogy nem férbe???? Letettem a pelenkázóra, Judit kibontotta. Szép tiszta volt a pelus és szerencsére csak egy csendes, de erőteljes száraz puki jött miközben pucér volt az alsóteste. Meg is dícsértük, hogy milyen ügyes. Nos, kár volt. Láttátok e már az Etnát, vagy a Vezúvot kitörni? Na nem olyan "jééé, némmá', nem kitört az a vulkán" szerűen, hanem olyan felkiáltósan, "Aztak......va mekkora kitörés...." Vízszibtesfekve ez elág muris látvány. Tegyük hozzá, hogy nem volt igazán kibontva, mert alatta volt a vastag bundás kezeslábasa, rugdalózója, badija, vagy hogyhívják amit ezalatt a 8 tized másodperc alatt szép barnává változtatott. Végülis ügyes kislány volt, mert rögtön korrigált és némi savas vízzel próbálta lemosni... Jelentem nem sikerült, viszont miután végeztünk teljes ruházat cserét voltunk kénytelenek végrehajtani. Az már csak hab volt a tortán, hogy doktorbácsi jól meggyömöszkölte minden irányból és ezért ordítva kellett mindezt végigcsinálni. A vizsgálat, pelenkázás, de még az utcán, kocsihoz menet is szirénázott. Jó kis nap volt.