Keresés ebben a blogban

2015. szeptember 30., szerda

5. Szülés után

Szegény Juditom nagyon megsínylette a szülést. Mindene fájt szegénykémnek. Odaadtuk neki Pannit, hátha enyhíti a fájdalmakat. Olyan szépen néztek ki ketten együtt. Két szerelmem van már kéremszépen. Szerintem percekig csak gyönyörködtünk mindannyian. Szegény Feri, Emöke férje végig kint állt a váróban. A végefelé már nem küldtük neki az üzeneteket. Fogalma se volt, hogy mi történik. 
Közben bejött az egyik spanyol ajkú színésznő, bocsánat, szülésznő és elkezdték evésre bírni Pannit. Nem mondom, hogy könnyű volt, kellett egy negyed óra mire rájött a technikára az én kis szentem. Állítólag ez nagyon jó eredmény, volt olyan baba aki még másnap se nagyon akart szopizmi.

Teltház van a kórházban. Folyamatosan engedik haza az újszülötteket, várni kellett a szobánkra, de szerencsére csak alig fél órát. Háromágyas szoba, hat főre jut egy mosdó, fürdő. Szerintem nem rossz. A nővérek és a személyzet magyon jópofák, rendesek, informatívak és kedvesek. Szerintem Juditom is elégedett velük. A szobatársak is aranyosak, Barbi baba (a hangversenytárs ugye) és Bencus, eredeti nevén Bence, kinek anyukája nagyon jópofa, mindig viccelődött. Szerintem tartotta a lelket a többiekben is. Juditom szerint jó a kaja is, bár a mai tökfőzelék kifogásolható volt.

Nincsenek megjegyzések: