6. Látogatás

Eredeti tervben úgy szerepelt, hogy a születésnapon hazamegyek este, majd másnap, munka után szüleimmel és Judit édesapjával Lajossal visszamegyünk látogatóba. Némi félreértés és vitasorozat után végülis nem mentem haza, maradtam továbbra is Budapesten, Juditom Juditjánál aki a világ egyik legrendesebb csajszija a párjával Zsoltival együtt. Tavaly voltunk együtt Bulgáriában nyaralni és ott is nagyon szuper volt velük és a szüleivel is. Mondom is Juditomnak, hogy jó lenne megismételni valamikor, bár így gyermekkel azért megváltoztak a körülmények.

Igy aztán az én szüleim bebuszoztak Kisnánáról a stadionokig ahová én mentem értük kocsival. Már a Stadionoknál nagy volt az öröm, gratuláció, ölelkezés. Annyira örülnek, hogy az kimondhatatlan és leírhatatlan. Nagy izgalommal várták hogy láthassák elsőszülöttemet. Sajnos Pannikám végigaludta a látogatást, de ennek ellenére is jó volt látni az örömöt és meghatottságot az arcukon. Annyira aranyosak voltak ahogy nézték és gyönyörködtek benne, majd összemosolyogtunk és nézték tovább. Nekem legalább akkora öröm volt az ő boldogságuk mint a sajátom. Kicsit az ő vérük is. Persze nem volt nekik ismeretlen Panni, hiszen láttak már róla képeket. A modern kor csodája ez kéremszépen. A szupernagyi, aki hetvenegykét évesen kezdett bele az internetezés rejtelmeibe, új internet előfizetéssel, új tablettel és természetesen fészbukkal. Igy hát a messengeren tudtam neki rögtön a születése után képeket küldeni. Tegnap este videót kaptak, kíváncsi vagyok sikerült e nekik megnézni, bár hamarabb rájöttek, hogy hol kell online sorozatokat nézni a neten mint én. Szerintem nem lesz vele gond. A lényeg, hogy mosolyogva mentek hazafelé, minden pénzt megért.

Szerdán Judit apukája jött látogatóba. Nála is nagy az öröm. Lajos tanár, és közölte, hogy neki szerdán programja van, unokalátogatóba kell mennie Budapestre, és el is jött. Az óráit megoldották helyettesítéssel. Kedvelem Lajost, tanárhoz méltóan mindig tanulok tőle valamit. Tegnap is anyuék látogatásakor és ma is Judit kihasználta a helyzetet és amíg ott voltunk, elment zuhanyozni. Ma Panni nem aludt mikor Lajos ott volt így addig kimentünk a folyosóra és tologattuk kicsit. Lajos szerint egy félmaratont lesétáltunk oda vissza. Mondjuk az, hogy tologattuk az túlzás, mert főleg ő tologatta büszke nagypapaként. A padon ült egy kedves arcú takarítónéni és mindig elmosolyodott amikor eltoltuk előtte és épp abban a helyzetben volt Panni, hogy láthatta az arcocskáját. Lajos néha még meg is állt előtte picit. Lehet nem volt tudatos, de ezt a büszke nagypapa szindróma jelének nyilvánítom ezennel.