4. Szülési forgatag

Azért fura látni egy gyermek kibújását az anyaméhből. Sokszor eszembe jutott, hogy hogyan is fér ki egyáltalán. Valahogy fizikai képtelenségnek tűnt, de mivel nem Panni az első kisgyermek a világon ezért el kell fogadni, hogy működik. Én erről a részről nem is kívánok tőbbet írni, max annyit, hogy nagyon megható volt látni a kis feje búbját amint próbálja kipréselni. Sokszor bekönnyezett a szemem.

Szóval kibújt Panni, és megláttam kis nyálkás testét. Lekezelték a köldökzsinórt és vitték a kezelőbe rögtön. Az egyik aszisztens szólt, hogy apuka menjen fotózni a kisbabát. Mit mondjak nem kellett kétszer mondani. Spuri utánuk. Nos, a kezelő az tulajdonképpen a szülőszobák előtere. Semmi különös, csak egy asztalka, vizcsap, csövek.

 Picit lemossak a babát, megtörlik, de csak nagyjából. Az a jó, ha még marad rajta némi cucc. Jót tesz a bőrének állítólag. Ha ez megvan, beviszik az édesanyjához, ráfektetik kicsit a hasára had gyönyörködjön benne kicsit a mami is. Amíg Judit gyönyörködött, addig engem az orvos faggatott. Egyeztettünk néhány adatot, hová visszük haza, de annyira meg voltam hatódva, hogy csak nyeltem nagyokat és alig tudtam kinyögdécselni a szavakat. Kérdezte Juditom telefonszámát, amit vágok fejből, de most azt se tudtam megmondani mennyi a körzetszám. Szóval a remegő kezemmel kikerestem a telefonomból és bediktáltam. Bementem én is vissza a szülőszobára, közöltem Juditta, hogy minden rendben van, kapott puszit is.

Közben jött a doki és nekikezdett a varrásnak. A szétvágott gátat össze kell varrni. Addig a babát kiviszik vissza a kezelőbe és kezdődik a horror. Vékony csövet dugnak a baba szájába, orrába, ezzel szivatják ki a benn maradt, oda nem kellő dolgokat. Olyan mélyen dugják a csövet, hogy én rögtön rosszul lettem, el is fordultam azonnal, persze illedelmesen megkértek, hogy ne is vegyem fel. Mitmondjak, amit véletlenül felvettem belőle azt is kitöröltem rögvest. Kapott szemcseppet, és a szájaba valami kis folyadekot. Doktorbácsi kérdezte, hogy mi lesz az újszülött neve. Istenem, de jó volt kimondani először életében a nevét. Kovács Anna Ilona. Még most is meghatódom miközben írom e sorokat. 

Bepelenkáztak, felöltöztették, becsavarták egy pokrócba majd a kezembe nyomták a gyereket, hogy vigyázzon rá apuka, nyugodtan üljön le arra a kis székre ott a kezelőben és sirjanak hangversenyt azok a gyerekek. Volt ott egy másik apuka is akinek két perccel hamarabb született a babája. Pannikám sírogatott, ahogy kell, Barbika, a másik baba, (egyébként egy kórterembe kerültek) síri csendben várta sorsát. Mindez a műtő bejáratánál folyt ahol ki be járkáltak a doktorok, aszisztensnők és egyfolytában mondogatták: micsoda hangverseny lesz itt mindjárt... Pannikám próbálkozott is, de csaknem talált partnerre. (Azt mondják ilyenkor az a jó, ha sír a baba) 

Szóval mikor odanyomták hozzám, azt úgy tették mintha egy kiló kenyeret adtak volna a kezembe a boltban, vigyázzon rá apuka, és már el is szeleltek onnan. Jajj Istenem, hogy kell ezt a gyereket fogni. Próbáltam ellesni a másik apuka tartását. Ránézésre elég stabilan és szépen fogta. Hamar rájöttem, hogy marhára nem így kell fogni azt a gyereket, hanem pont fordítva. Nekem a tenyeremben volt a fejecskéje és végigfeküdt az alkaromon. Nem mondom hogy nem kezdett zsibbadni a kezem, de nem foglalkoztam vele, hiszen Pannikám tartottam a kezemben. Csak néztem, néztem és gondolom bárgyú meghatottsággal mosolyogtam rá és még mindig meg voltam hatva. Nyeltem a könnyeim. Szóval a másik apukától próbáltam ellesni a fogást és elkezdtem forgatni a kezeim közt, elhelyezni úgy ahogy a másik is fogta. Szerintem jól sikerült, ránézésre egyformán fogtuk.

Az újszülöttet kórházi ruhába öltöztetik, kórházi plédbe csavarják. Nem lehet rá saját ruhát adni. A mi plédünk elég kicsi volt, ráadásul mint egy deszka lap. Nem hiszem, hogy kényelmes és hatásos volt. Próbáltam becsavarni az egész testét, de a nagy baba nem fért bele. Szerencsémre Emőke jött minket keresni és mondtam neki, hogy szerintem hozza a kis takaróját és csavarjuk át a babát. Én nem vagyok nagy anyagszakértő, de a két takaró közt ég és föld volt a különbség. Tartani is másabb érzés volt. Emőke is csak mosolygott egyfolytában, kérdeztem, hogy akarja e fogni kicsit? Naná, hogy igen, szóval átadtam neki is kicsit. Nemsokára szólt a doki, hogy kész a varrás, mehetünk be Judithoz.