Az úgy kezdődött, hogy Emőke, Juditom anyja vett kismamanaplót a lányának. Igaz, hogy a kismamaság utolsó napjaiban, de legalább neki eszébe jutott. Juditom Budapesten van a barátnőjénél a doktorbácsi javaslatára, mert Egerből sokkal több idő beérni a kórházba, mint a tizenakárhanyadik kerületből. (azért zárójelben megjegyezném, hogy egyik nap én is ott aludtam, másnap oktatásra kellett mennem a Duna túlpartjára és mindössze 20 perccel értem oda hamarabb mint amikor Egerből indulok.) Szóval nekem adta ide a naplókat, hogy vigyem el neki, ha megyek legközelebb és közben felhívta a figyelmem rá, hogy vannak benne apai részek is amiket nekem kellene írni. Én és a kézírás...... amikor nem tudom kétszer egyformán leírni a nevem.... szerintem kihagyom. Persze arra nem számítottam, hogy a kismama oldaláról is nyomás nehezedik, sőt az éppen szállásadó barátnő is helyeselve bólogat. Nos a modern kor szülöttjének tartom magam és úgy gondolom stílusosabb lenne egy - Juditom szerint - romlott almán írni a naplót.... Még ugyan nem tudom miket fogok írni, majd igyekszem belekukkantgatni az eredeti naplóba, mert van iránymutatás benne. Vagy az már a babanapló? Ááááá sosem figyelek....
A kedvenc objektívem fókusztávolsága 50 mm. Ezzel fogom leginkább fényképezni a legkésőbb holnapután megszületendő Pannit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése