7. pereputty

Mivel egész nap itt vagyok a kórházban, én intézem Panni szaladgálós dolgait. Judit addig is had pihenjen. Úgysem jut sok neki a pihenésből. Ilyenkor a csecsemőosztály és a kórterem közt rodeózunk a kis bevásárló kocsival. A miénk igazi gyermekkocsi, de láttam itt olyat is amin még a Spar felirat is rajta volt. Nyukáltam is a zsebemben apró után kutatva. Szóval állunk a csecsemőosztály ajtaja előtt, ahová apukák nem mehetnek be. Csengetni kell és kijön a nővér. Ma mikor mentem Panniért egy vizsgálat után, jöttek az első történetemben leírt nagy család tagjai is. Nem tudom, hogy ők benn laknak e a kórházban, vagy a szomszédjában, de állandóan itt az egész család. Olykor kiakasztanak a csengő elé egy papírt, hogy most senki se csengessen maximum sürgős esetben, de akkor is ne egy hanem két rövidet. Ezt kérem tessék minden körülmények közt betartani!!! Jelen esetben fürdetés volt. Gondolom nem egyszerű egy félig mosott babát letenni csak úgy félbehagyva a fürdetést, mert mondjuk valaki kérdezni akar valami hülyeséget. Szóval várom, hogy valaki kijöjjön mikor jön a fél pereputty és szemrebbenés nélkül nyomják a csengőt mint vak a poharat. :) Hozzáteszem nem is lehetett látni a csengőt a felakasztott papírtól, gondolom direkt, de pereputty anyuka meg is jegyezte: gyááá osz minek takarják el a csengőt, húzd el azt a papírt e. Még gondolkodom rajta, hogy rájuk nem vonatkoznak e a szabályok, vagy egyszerűen nem tudnak, vagy nem akarnak olvasni.