2015.09.28.
Eljött ez a nap is. Hónapok óta vártuk. Juditom jobban bírta a terhességet mint ahogy számítottam rá. Ügyes volt. Meg kell, hogy dicsérjem. Persze voltak nehéz pillanatok, nemegyszer kellett tolnom felfelé a harmadik emeletre. (Csak erdekességképpen harmadiknak hívják, de valójában a negyedik, mert a földszinten garázsok vannak, így felfelé shiftelődik mindenki.)
Szóval, mivel a hét végén nem bújt ki Pannink ezért úgy volt megbeszélve a dokibácsival, hogy hétfőn reggel fél nyolcra itt vagyunk a kórházba és megindítják a szülést.
Telt ház van kéremszépen. Kicsit várni kell a szabad szülőszobára. Előttünk egy igen nagy család egyik pereputtya hozta világra kisfiát, amit a család a népcsoportjukra jellemző vehemenciával fogadott. Fotó fotó hátán, ki be járkálás a szülőszobára. Örültem mikor elmentek és lett annyi helyünk, hogy kényelmesen leüljünk. Mellesleg a szülőszobára és annak előterébe csak úgy szabad bemenni, ha lábzsákot húz az ember a lábára. Ezt ők is betartották, sőt annyira védték a tisztaságot, hogy ki be járkáltak benne anélkül, hogy levették volna. Ki az erkélyre cigizni, le a büfébe.... Akkor vette csak le amikor visszajöt és ismét be kellett mennie az szülőszobára. Meg is jegyezte: -Jauaaaaahjjjj, há én meg levettem a nyloncipőt.... Jaaaaaaa.... . De nem volt gond, mert a ferje, jó férj módjára megengedte neki, hogy bemenjen cipőben.
Azt mondta dokibácsi, hogy jók Judit adottságai a szüléshez. Ha beindulnak a fájások 2-3óra alatt meglesz a bébi. Először ujra magzati szívhangot néztek, majd végre megkaptuk a szülőszobát. Most van túl a beöntésen és a fürdésen. Várjuk a burokrepesztést. Jelenleg 11 óra van.
Jött egy pár, ikreik lesznek és elfolyt a magzatvíz, de nincsenek fájások. "Gyorsan kikapják belőle a gyerekeket és azután jönnek burkot repeszteni.
11:30 megtörtént a burokrepesztés. Felkerült ismét az NST-re 15 percre.
11:45 jelenleg Emőke van benn a szülőszobán vele, de messengeren tartjuk a kapcsolatot. Most írta, hogy elkezdődtek a fájások. Idézem: rohadtul fáj. :)
12:20 Bejött egy kedves nővérke, ránézett a gépre és megállapította, hogy a gyermek remekül van. Én is néztem a gépet, ami egy papírcsíkot tolt ki magából miközben mindenféle hullámos vonalak voltak rajta. Na jó, aki ért hozzá annak könnyű megmondani mi a helyzet. Nekem leginkább az impulzus reflexió elvén működő hibahelykereső műszerem képernyőjére emlékeztetett. Simán láttam a görbéken, hogy a földkábelben, vagy a légkábelben van e a hiba, hol van az elosztó és mennyire van a köpont. :) Mindenkinek más a szakmája, mindenki mást lát ezekben a görbékben. Eközben egyre erősödnek a fájások Juditomnál és az anyukája próbálja nyugtatni: A babának se könnyű... mire Juditom: Igen, de legalább nem fog rá emlékezni.
12:30 Jött egy Spanyolajkú szülésznő-gyakornok, vagy ilyesmi aki marha kedves volt, levette az NST-t és kérdezte Juditot, hogy akar e sétálni. Természetesen "nem" volt a válasz. Miért is akarna? Hihetetlen fájdalom vam a hasában, folyik a magzatvíz és az erőt is tartogatni kell, szóval egy no, thanks-szel simán leszerelte. Mint az később kiderült, nem igazán kérésnek kellett volna lennie, hanem parancsnak, mert rövid időn belül jött a magyarajkú szülésznő és seperc alatt lábra teremtette Juditot és már sétáltunk is. Kell ez a séta, mert a gravitáció a barátunk, sokat segít babának-mamának egyaránt. Mondjuk nem igazán nevezhető sétának amit előadott, hiszen a fájások azok csak jöttek jöttek és állva azért elég nehéz elviselni. Na de ott voltam vele én is és Emőkenagyi is. :)
12:40 Bejött a doktorúr, Gyopár doktor. Nagyon jó fej én is nagyon kedvelem, a kollégái csak Gyopinak hívják. Szeret vicceskedni és hihetetlen profi, Mindig közölte, hogy épp mi történik és mi a következő lépés. Elkezdett mindenféle orvosi szavakkal dobálózni én meg csak bólogattam mint aki érti. Az biztos, hogy a méhszáj annyira nyitva volt már, mint azoknál akik már legalább 5-6 órája vajúdnak. Elvileg könnyű és gyors szülés lesz. A doki szerint három és négy óra közt meg is születhet a kis betyár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése