12. Nem vicces.

A pelus az azért van ugye a gyereken, hogy felfogja a végterméket. Persze adott az eset amikor ki kell cserélni. Na most az okosabbak rögtön akció után cserélik, mert hát ritka az az alkalom amikor kétszer csinál be egymás után. Na persze mint tudjuk semmi sem lehetetlen. Történt ugyanis, hogy hallottuk rotyog valami. Mivel valami pelenkakiütést vagymifenét kapott a gyerek ami apró kiütésekből áll altájékon ezért nem csak simán tisztába kellett tenni, de kb 10-15 percig szellőztetni kellett, majd bekenni sudokrennek és utána lehet visszatenni rá a pelust. A kiütés gyakorlatilag a sok nedvességtől jön, tehát igyekezni kell minél gyakrabban cserélni a kis peluskát.

Délután, hallottuk, hogy rotyi volt szóval nekiálltunk pelust cserélni. Viszonylag nyugodt volt úgyhogy szellőztettük a kis popsiját. Nos, először jó ötletnek tünt. Valószinüleg hasmenése lehetett Pannikámnak, mert úgy, ahogy az a nagy  könyvben meg van írva oda is csinált a pelenkázóra. Ok. letakarítottuk, újra letöröltük nedves törlőkrndővel, dehát száradnia kell a kis popsinak ezért nem tettük rá még a pelust, na meg újra be is kell kenni. Még ki se gondoltuk mikor úgy döntött lepisili a ruháját. Ekkor már nevettünk kínunkban, hiszen mit is tehettünk volna. Szóval újra törlés, száradás, ruhacsere. Ekkor már csaknem ordított a kis pöttöm hiszen nem szokott hozzá ennyi szellőzéshez. Igyekeztünk gyorsak lenni, de nem sikerült a puki előtt visszacsomagolnunk. Hmmmm..... ismét saras lett picit a pálya. Nem akartuk megint nedves kendővel törölni ezért száraz törlővel töröltük, de a kenőcsöt azt ugye vissza kellett kenni. Valószinüleg irritálhatja a kis popsiját a kenegetés, mert ismét kitolt egy picit a fenekére. Ekkor már úgy röhögtünk, hogy nem is tudtuk folytatni. A gyerek sírdogál, apa-anya sírósra neveti a szemét. Ha a szomszédok hallották, szerintem elgondolkodtak, hogy hívják e a gyermekvédelmi szolgálatot. Azt még nem említettem, hogy természetesen ilyenkor már tiszta pelus volt alatta és mint az sejthető, saras lett bizony. igaz, hogy cak egy kis pötty, de már azt rátenni nem akartuk a kiütései miatt. Nagynehezen - kb 20-25 perc - után tudtuk végre tisztába tenni. 

Panni jó kislány. Tisztába tétel után legalább két percet várt mielőtt ismét befosott volna...... :)

11. Házirend

Sosem gondoltam volna, hogy mindennek megvan a maga rendje egy kisgyermek első heteiben. Nem úgy van a kéremszépen, hogy csak tisztábateszem és mars vissza az ágyba, vagy kap enni ha éhes. Jackson Galaxy mondta a macskákról, hogy fontos a sorrend a kiegyensúlyozott macskához, miszerint játék, evés, tisztálkodás, alvás, majd kezdődik előlről. A kisgyereknél tisztábatétel, evés, büfi, alvás. Mindezt minimum 3 óránként. Éjszaka is. (Aki ezt kitalálta annak vagy gyereke nem volt, vagy munkahelye) Kezdetben próbáltuk betartani, de olyan édesen alszik, hogy sokszor nem volt szivünk felkölteni. Hozzáteszem, sokszor nem is lehet. Még a kórházban történt, hogy Busipapával kivittük a folyosóra kicsit "sétálni" és közben elaludt. Mi is megálltunk, leültünk, beszélgettünk és néztük milyen édesen alszik. Közbe jött egy fehér köpenyes valaki és egy hatalmas alumínium szerkezetet tolt végig a folyosón. Namost a folyosó az ilyen 10x10-es csempékből volt lekövezve és ahogy tolta végig, mintha egy T-72-es tank vonult volna el előttünk. Lajossal összenéztünk és megállapítottuk, hogy ennyit az alvásról.... de a Pannikám megoldotta a problémát mindössze egy grimasszal. Hozzáteszem, visszafelé jövet ugyanez.

Szóval szerencsénk van így az alvás tekintetében, nem kell suttognunk, ha alszik. Kicsit féltünk a szomszédoktól, mert a szobája ablaka a folyosóra néz és pont az ablak mellett van a folyosót elzáró vasrács. A szomszédok pedig előszeretettel csapkodják. Gondoltam kiírom, hogy "Figyelem sírvakönyörgés: Panni ebben a szobában alszik, kérlek nem csapkodd a rácsot (és egy nyíl ami a szoba ablakára mutat)) de meg se rezzen, ha ilyesmi megtörténik.
Na persze ehhez el kell aludnia. Nem mondom, hogy rossz ilyen téren, mert van, hogy egész gyorsan elalszik, de ha nem akar.... uhhhh.... tegnap délután nem költöttük fel, szegénykém elég nyűgös volt, gondoltuk had aludja ki magát. Főleg én voltam az aki azt mondta, hogy most már várjuk meg a következő etetést, szerintem kár felkölteni egy órával hamarabb és így gyakorlatilag kihagyott egy ciklust.

Érdekes, hogy pont akkor ébredt amikor már költeni akartuk. Én még gyereket ennyire éhesen ébredni nem láttam. Csak úgy cuppogott a szájával, na és persze ordított. nem lehetett vele bírni így csak a tisztábatételig jutottunk, a fürdés kimaradt és rögtön jött az evés. Szegénykém túlaludta magát. Velem is fordult már elő, de gondolom mindenkivel. Reggel felébredsz, áááá alszom még egy picit.... és a pici alvás után úgy ébredsz mint akit agyonvertek. Szerintem ő is hasonlóan érezhette magát, mert szegénykém belealudt a evésbe. Judit próbálta símogatni, ahogy azt a szoptatási tanácsadó tanította, de nem igazán akarta folytatni. Na ilyenkor már álltalában enyém a pálya, megkapom, megbüfiztetem és elaltatom. Este kilenc van kb. Volt egy pici büfi, majd csuklás. Ez állítólag teljesen természetes. Aztán magához térés. Gyakorlatilag teljesen felébredt, s mivel nem evett eleget csakis a cicit kereste. Nem bírtam vele, semmilyen trükköm nem segített. Muszáj voltam felébreszteni Juditot (marhára örült) és pótvacsit kellett neki adni. Természetesen megit belealudt és kezdődött az egész előlről. Büfi, magához térés, cici keresés. Nem akarom részletezni hányféle módszert (hordozóka, pihenőszék, karban, mellkason) próbáltam ki de az Istennek se akart aludni.

Cumi be, cumi ki... Körbesétáltuk az egész lakást, nekem beállt a hátam a derekam és zsibbadt a kezem mire végre nagynehezen háromnegyed kettőkor elaludt és le tudtam tennni a kiságyába.
Az biztos, hogy ennyi időt még nem töltöttünk el kettesben amióta csak megszületett. :)

10. Otthon, édes otthon

Egerbe érve felvettük Emőmamát a munkahelyén, ahol egy kisebb fogadóbizottság várt. Az összes kollegina kijött üdvözölni a családot. Nagyon népszerű egy kisgyermek.

Bármilyen szuper lélekbeható és szemetgyönyörködtető tájképet töltök a Facebookra, az max 50 elismerést kap. Panni első képe több mint 200-at kapott és még mindig csordogálnak a lájkok. Izgatottan vártuk hogyan fognak reagálni otthon "szőröstalpú gyermekink" de előtte még le kellett küzdenünk egy komoly akadályt. 70 lépcső. Lift nincs. Egyszer bele fogok őrülni ebbe a sok lépcsőbe. Eger a lépcsők városa az tuti. Egyszer megszámolom hány lépcsőre kell fellépnem, hogy hazaérjek az egri telephelyről.

Szerintem ha tizessével számolom minden újjamon, akkor is le kell vennem a zoknimat hozzá, hogy legyen elég újjam.

Ugyan az az érzés volt bennem mint amikor Picurt hoztuk hazafelé. Akkor is ugyan ilyen izgatottak voltunk. Juditom lemaradt a lépcsőzésben mivel neki a friss seb nem igazán alkalmas eme sportra. Megvártam, mert filmre szerette volna venni az első találkozást.
Nem is tudom, hogy a félelem, vagy a kíváncsiság volt nagyobb bennük. Picur félt, mert háromszorosára borzolta a farkát. Kormi talán inkább kíváncsi volt, de nagyon közel menni nem mert és visszaugrott Panni minden kacsintására. Végülis kb úgy fogadták ahogy vártuk. Kormosom hűséges testőrként viselkedik, nélküle semmit se lehet tenni a babával. Éjjel mászkál rajtam, ha sír a baba és őrködik ha épp szopi idő van.

Hazaérvén próbáltuk praktikussá tenni a gyerekszobát, Feri hozta a mérleget, anyukám pedig olyan négyfogásos ebédett utaztatott be Kisnánáról apuval egyetemben, hogy még a lábújjaimat is megnyaltam utána (ha már a lépcsőszámolásban levettem a zoknim :) )
Pannikám szobája régebben csak egy szoba volt, de lassan lassan raktárrá alakult. Kb 3 hónapot dolgoztunk vele mire gyerekszoba lett. Festettem figurákat a falra, kapott mesés tapétacsíkot kiságyat, pelenkázót, pihenőszéket, játszószőnyeget.... meg is kaptuk Emőkétől, hogy túl sokat költünk rá, bezzeg az ő idejükbe semmi ilyesmi nem volt és mégis felnőttek. Én ezt meg is értem, de ha azt nézzük az ősemberek nem jártak kórzázba mégis megszültek, szóval akkor mi miért járunk... kár is ezen vitatkozni. A kor fejlődik, még ha nem is mindig a jó irányba, de végülis semmi olyasmit nem kapott ami hasztalan vagy hülyeség.

9. Irány haza

Úgy gondoltam, hogy minden este írok pár sort, ha nem is regényt, de egy két gondolatot mindenképp. Közben rájöttem, hogy ez kb a századik a sorban. Nehéz ám az apák élete. Mindig van valami amit meg kell tenni a babáért, vagy a mamáért. Ez kellene, az kellene, hozzál ezt, hozzál azt. Érdekes, hogy munkából hazafel alig tudok felvánszorogni azon a 70 lépcsőn, de ha Panninak kell valami még rohanni se esik nehezemre öt perccel később.

Ez a történet ott kezdődött, hogy mindent rendben találtak a csütörtöki nagyviziten babánál, mamánál egyaránt így hát kirúgtak minket a kórházból. Nem túlzás a kirúgás. A szobavárásnál már írtam a teltházról, na nem változott ez azóta egy fikarcnyit sem. Valaki frissen összevarrva várta már, hogy mi elhúzzunk onnan. Jött a... nem is tudom mi lehet a beosztásanéni... és kérdezte, hogy mennyi idő alatt tudjuk elhagyni a kórtermet, mert cserélné az ágyneműt. Már össze voltunk pakolva, de még a doki meg akarta vizsgálni Juditom hasát és sebét ezért bizonytalan volt a távozás. Közöltük vele és elment, de amikor csak arra járt mindig benézett. Hozzá kell tegyem Juditnál senki se várta jobban, hogy hazamehessen.

Mikor jártunk vizsgálatokra, többször láttam apukákat üres hordozóval szaladgálni. Kicsit irigykedve néztem őket, hiszen ők már túl voltak a nehezén. Szerintem tudták, hogy nézzük, és irígykedünk. Abból gondolom, mert mikor hoztam az üres hordozót, mindenki nézett és ez nagy nagy büszkeséggel töltött el. Jó érzés volt vele végigmenni a folyosókon. A visszafelé út Pannival és Judittal pedig egyszerűen leírhatatlan érzés. A hordozókát a babakocsi tartozékaként kaptuk Judit apjától és most jó szolgálatot tett. Becsatoltam a hátsó ülésre, Judit beült mellé és irány Eger.
Többször is megálltunk az úton, mert 45 percenként át kellett mozgatni kicsit a babát mivel nem egyenes a hordozó alja hanem kicsit V alakú. Fura érzés volt egy benzinkúton ácsorogni miközben tisztába tette Judit Pannit. Közben megálltunk ebédszünetre is, de a lényeg, hogy egyszer se sírt fel az úton. Nem is baj, mert így minden erőmmel az útra tudtam koncentrálni. Meg kell mondjam, mindig óvatos vagyok, de most annyira óvatos voltam, hogy nyugodtam feltehettem volna egy kalapot is a fejemre.

8. Próbaszopi

A kórházban megvan mindennek a maga ideje. Jelenleg a próbaszopi zajlik. Furán hangzik, de mi is az? Megmosdatják, tisztába teszik a babát és lemérik, majd odaadják az anyukának, hogy tegye rá a cicire, mindkettőre 15-20 percig aztán vigye vissza. Újból lemérik és megállapítják, hogy mennyit szopott. Fontos, hogy a baba elkezdjen enni, mert kb 2-3 napi tartalékkal születik. Ha nem eszik, akkor elkezdődik a macera. Tejfejés, cumiztatás.... stb. Szerencsére Panni jókat szopizott eddig, rotyogtatott is rendesen ma. :) Szokás szerint elvittem leméretni, de előtte csináltak nála pár vizsgálatot, még a sarkát is megszúrták a sárgaságvizsgálat miatt és a kis picurom végigaludta az egészet. Azért Judit megpróbálta megetetni, mert amúgy is itt lett volna már az ideje, de szegénykém állandóan csak belealudt. Kb fél óra küzdelem után feladtuk, vittem leméretni. Még a mérés idejére se ébredt fel. Szerintem jól kifárasztotta a nagyapjával megtett folyosói félmaraton. :) Sajnos semmit se szopott a nővérek szerint, szóval utasításba kaptam, hogy a baba mama kombináció 45 perc múlva jelenjen meg az osztályon fejés céljából. 

Na ez rossz hír. Kitol velünk ez a jány! Kb 10 perc mulva jött egy szoptatási tanácsadó ....álmomban se gondoltam volna, hogy létezik ilyen foglalkozás.... és megmutatta Juditnak, hogy hogyan is kell szépen, szakszerűen etetni a gyereket. Hozzáteszem teljesen ellenkezett azzal amit korábban a szülésznő és a nővérek tanítottak neki. Engem persze kiküldtek a teremből addig, mivel nem csak Juditomnak volt oktatás, hanem mindkét szobatársnőjének is. Közben Bencusék elmentek haza és kaptunk új szobatársat. Szegénykém két mankóval jött be. Nem mertem megkérdezni, hogy mi baja, de az biztos, hogy szteroidokat kap, mert jött utána az orvos is és erről beszéltek. Visszatérve Pannira, szegénykém nem tudott magához térni és így nem szopizott megfelelően az új módszerekkel sem, szóval Juditnak be kellett menni a csecsemőosztályra, mérés után. Kapott tápszert is, megvolt az első cumisüveg etetés is. Szinte egyhúzásra bevágta a kis bitang az üveg tartalmát.

7. pereputty

Mivel egész nap itt vagyok a kórházban, én intézem Panni szaladgálós dolgait. Judit addig is had pihenjen. Úgysem jut sok neki a pihenésből. Ilyenkor a csecsemőosztály és a kórterem közt rodeózunk a kis bevásárló kocsival. A miénk igazi gyermekkocsi, de láttam itt olyat is amin még a Spar felirat is rajta volt. Nyukáltam is a zsebemben apró után kutatva. Szóval állunk a csecsemőosztály ajtaja előtt, ahová apukák nem mehetnek be. Csengetni kell és kijön a nővér. Ma mikor mentem Panniért egy vizsgálat után, jöttek az első történetemben leírt nagy család tagjai is. Nem tudom, hogy ők benn laknak e a kórházban, vagy a szomszédjában, de állandóan itt az egész család. Olykor kiakasztanak a csengő elé egy papírt, hogy most senki se csengessen maximum sürgős esetben, de akkor is ne egy hanem két rövidet. Ezt kérem tessék minden körülmények közt betartani!!! Jelen esetben fürdetés volt. Gondolom nem egyszerű egy félig mosott babát letenni csak úgy félbehagyva a fürdetést, mert mondjuk valaki kérdezni akar valami hülyeséget. Szóval várom, hogy valaki kijöjjön mikor jön a fél pereputty és szemrebbenés nélkül nyomják a csengőt mint vak a poharat. :) Hozzáteszem nem is lehetett látni a csengőt a felakasztott papírtól, gondolom direkt, de pereputty anyuka meg is jegyezte: gyááá osz minek takarják el a csengőt, húzd el azt a papírt e. Még gondolkodom rajta, hogy rájuk nem vonatkoznak e a szabályok, vagy egyszerűen nem tudnak, vagy nem akarnak olvasni.

6. Látogatás

Eredeti tervben úgy szerepelt, hogy a születésnapon hazamegyek este, majd másnap, munka után szüleimmel és Judit édesapjával Lajossal visszamegyünk látogatóba. Némi félreértés és vitasorozat után végülis nem mentem haza, maradtam továbbra is Budapesten, Juditom Juditjánál aki a világ egyik legrendesebb csajszija a párjával Zsoltival együtt. Tavaly voltunk együtt Bulgáriában nyaralni és ott is nagyon szuper volt velük és a szüleivel is. Mondom is Juditomnak, hogy jó lenne megismételni valamikor, bár így gyermekkel azért megváltoztak a körülmények.

Igy aztán az én szüleim bebuszoztak Kisnánáról a stadionokig ahová én mentem értük kocsival. Már a Stadionoknál nagy volt az öröm, gratuláció, ölelkezés. Annyira örülnek, hogy az kimondhatatlan és leírhatatlan. Nagy izgalommal várták hogy láthassák elsőszülöttemet. Sajnos Pannikám végigaludta a látogatást, de ennek ellenére is jó volt látni az örömöt és meghatottságot az arcukon. Annyira aranyosak voltak ahogy nézték és gyönyörködtek benne, majd összemosolyogtunk és nézték tovább. Nekem legalább akkora öröm volt az ő boldogságuk mint a sajátom. Kicsit az ő vérük is. Persze nem volt nekik ismeretlen Panni, hiszen láttak már róla képeket. A modern kor csodája ez kéremszépen. A szupernagyi, aki hetvenegykét évesen kezdett bele az internetezés rejtelmeibe, új internet előfizetéssel, új tablettel és természetesen fészbukkal. Igy hát a messengeren tudtam neki rögtön a születése után képeket küldeni. Tegnap este videót kaptak, kíváncsi vagyok sikerült e nekik megnézni, bár hamarabb rájöttek, hogy hol kell online sorozatokat nézni a neten mint én. Szerintem nem lesz vele gond. A lényeg, hogy mosolyogva mentek hazafelé, minden pénzt megért.

Szerdán Judit apukája jött látogatóba. Nála is nagy az öröm. Lajos tanár, és közölte, hogy neki szerdán programja van, unokalátogatóba kell mennie Budapestre, és el is jött. Az óráit megoldották helyettesítéssel. Kedvelem Lajost, tanárhoz méltóan mindig tanulok tőle valamit. Tegnap is anyuék látogatásakor és ma is Judit kihasználta a helyzetet és amíg ott voltunk, elment zuhanyozni. Ma Panni nem aludt mikor Lajos ott volt így addig kimentünk a folyosóra és tologattuk kicsit. Lajos szerint egy félmaratont lesétáltunk oda vissza. Mondjuk az, hogy tologattuk az túlzás, mert főleg ő tologatta büszke nagypapaként. A padon ült egy kedves arcú takarítónéni és mindig elmosolyodott amikor eltoltuk előtte és épp abban a helyzetben volt Panni, hogy láthatta az arcocskáját. Lajos néha még meg is állt előtte picit. Lehet nem volt tudatos, de ezt a büszke nagypapa szindróma jelének nyilvánítom ezennel.