Sosem gondoltam volna, hogy mindennek megvan a maga rendje egy kisgyermek első heteiben. Nem úgy van a kéremszépen, hogy csak tisztábateszem és mars vissza az ágyba, vagy kap enni ha éhes. Jackson Galaxy mondta a macskákról, hogy fontos a sorrend a kiegyensúlyozott macskához, miszerint játék, evés, tisztálkodás, alvás, majd kezdődik előlről. A kisgyereknél tisztábatétel, evés, büfi, alvás. Mindezt minimum 3 óránként. Éjszaka is. (Aki ezt kitalálta annak vagy gyereke nem volt, vagy munkahelye) Kezdetben próbáltuk betartani, de olyan édesen alszik, hogy sokszor nem volt szivünk felkölteni. Hozzáteszem, sokszor nem is lehet. Még a kórházban történt, hogy Busipapával kivittük a folyosóra kicsit "sétálni" és közben elaludt. Mi is megálltunk, leültünk, beszélgettünk és néztük milyen édesen alszik. Közbe jött egy fehér köpenyes valaki és egy hatalmas alumínium szerkezetet tolt végig a folyosón. Namost a folyosó az ilyen 10x10-es csempékből volt lekövezve és ahogy tolta végig, mintha egy T-72-es tank vonult volna el előttünk. Lajossal összenéztünk és megállapítottuk, hogy ennyit az alvásról.... de a Pannikám megoldotta a problémát mindössze egy grimasszal. Hozzáteszem, visszafelé jövet ugyanez.
Szóval szerencsénk van így az alvás tekintetében, nem kell suttognunk, ha alszik. Kicsit féltünk a szomszédoktól, mert a szobája ablaka a folyosóra néz és pont az ablak mellett van a folyosót elzáró vasrács. A szomszédok pedig előszeretettel csapkodják. Gondoltam kiírom, hogy "Figyelem sírvakönyörgés: Panni ebben a szobában alszik, kérlek nem csapkodd a rácsot (és egy nyíl ami a szoba ablakára mutat)) de meg se rezzen, ha ilyesmi megtörténik.
Na persze ehhez el kell aludnia. Nem mondom, hogy rossz ilyen téren, mert van, hogy egész gyorsan elalszik, de ha nem akar.... uhhhh.... tegnap délután nem költöttük fel, szegénykém elég nyűgös volt, gondoltuk had aludja ki magát. Főleg én voltam az aki azt mondta, hogy most már várjuk meg a következő etetést, szerintem kár felkölteni egy órával hamarabb és így gyakorlatilag kihagyott egy ciklust.
Érdekes, hogy pont akkor ébredt amikor már költeni akartuk. Én még gyereket ennyire éhesen ébredni nem láttam. Csak úgy cuppogott a szájával, na és persze ordított. nem lehetett vele bírni így csak a tisztábatételig jutottunk, a fürdés kimaradt és rögtön jött az evés. Szegénykém túlaludta magát. Velem is fordult már elő, de gondolom mindenkivel. Reggel felébredsz, áááá alszom még egy picit.... és a pici alvás után úgy ébredsz mint akit agyonvertek. Szerintem ő is hasonlóan érezhette magát, mert szegénykém belealudt a evésbe. Judit próbálta símogatni, ahogy azt a szoptatási tanácsadó tanította, de nem igazán akarta folytatni. Na ilyenkor már álltalában enyém a pálya, megkapom, megbüfiztetem és elaltatom. Este kilenc van kb. Volt egy pici büfi, majd csuklás. Ez állítólag teljesen természetes. Aztán magához térés. Gyakorlatilag teljesen felébredt, s mivel nem evett eleget csakis a cicit kereste. Nem bírtam vele, semmilyen trükköm nem segített. Muszáj voltam felébreszteni Juditot (marhára örült) és pótvacsit kellett neki adni. Természetesen megit belealudt és kezdődött az egész előlről. Büfi, magához térés, cici keresés. Nem akarom részletezni hányféle módszert (hordozóka, pihenőszék, karban, mellkason) próbáltam ki de az Istennek se akart aludni.
Cumi be, cumi ki... Körbesétáltuk az egész lakást, nekem beállt a hátam a derekam és zsibbadt a kezem mire végre nagynehezen háromnegyed kettőkor elaludt és le tudtam tennni a kiságyába.
Az biztos, hogy ennyi időt még nem töltöttünk el kettesben amióta csak megszületett. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése