20 év a Telekomnál. Igaz a kezdetekben Matávnak hívták, majd T-Com. 1995. augusztus első napján vettem fel először a munkát mint hálózattechnikus. Azóta se volt olyan jó munkám mint akkoriban. Később vonaltöbbszörözőkkel, majd adatkommunikációval, ISDN, Internet, VoIP és IPTVvel kellett "csak" foglalkozni. Később jött a szuperszervíz, vele együtt pedig minden amivel csak foglalkozik a Telekom. Mostanában multifunkciós helyszíni szakértő a megnevezésem de a feladatok sokasága csak gyűlik, gyűlik, gyűlik.... mint szálka a bőr alatt. Nem igazán kérdezte senki, hogy akarok e foglakozni kamerarendszerekkel, áruvédelmi rendszerekkel, beléptetőrendszerekkel vagy Okos Otthon rendszerekkel. Ez már csak természetes. Mindenre hadrafogható.
Szóval a munkáltatóm úgy gondolja, hogy megérdemlem, hogy költsek kicsit magamra ezért úgymond jutalomképpen kaptam Orexes utalványokat. Régen nem lehetett választani. A férfiak arany pecsétgyűrűt, a nők aranyláncot kaptak. Később lehetett választani, három féle óra közül, bár bevallom egyik se nyerte el a tetszésemet mikor a kollégák mutatták. Álltalában a legdrágábbat választotta mindenki :) Tegyük hozzá azóta se láttam egyikőjük kezén sem az órát.
Szerencsére én már szabad kezet kaptam. A lehetőségek így is szűkösek voltak, hiszen csak az Orex által forgalmazott tipusok közül választhattam. Így esett a választás a Seikora. Azért sokat dobott a lattba az is, hogy pár nappal előtte vett KisBé kolléga egy hasonló órát. Persze az övé kicsit drágább, hiszen ő 30 éve van a cégnél. Sokáig nézegetten a kínálatot és a végén arra jutottam, hogy egy "mechanikus automata" szerkezetes ótát szeretnék. Ez egy elem és minden elektromos kütyü mentes, csakis mechanikus szerkezet. Fogaskerekek, tengelyek, rugók. Mindenem elektronikus, mindenbe elem kell, vagy akku.
Jó lenne az életemben egy elemmentes szerkezet. Persze nagy volt a csábítás a Kinect-es órák iránt. Az is mechanikus végülis, csak a kezem mozgása egy pici "dinamót" hajt ami tölt egy kondenzátort és az hajtja a fogaskerekeket. Amért tetszett az a pontossága. Végülis kvarc pontosságú volt ami annyit jelent, hogy néhány tized, vagy század másodperc naponta, szemben az automata óra akár 20 másodperces pontatlanságával. Ha úgy vesszük, teljesen gondozásmentes.
Az automata óra ezzel szemben nagy gondoskodást igényel. 4-5 évente mindenképp illik elvinni tisztításra és átolajzásra. Ha nem visszük el akkor is működik, de a tengelyekről a jónéhány millió körbeforgás alkalmával apró forgácsok válhatnak le ami a kenőanyagban maradva kopáshoz vezethet. Szóval jobb a békesség. Ezen kívül hordani kell. Ha nem hordom megáll 2-3 nap múlva. Felhúzni nem lehet. A kezem mozgása alakítódik át forgó energiává amit egy rugó tárol. Ezen kívül legalább hetente egyszer be kell állítani a pontos időt kvázi szertartásszerűen. Ebből lehet rendszert csinálni. Minden héten ugyanazon a napon, ugyanabban az időben. Az idő beállításának megvan a a saját koreográfiája, hiszen nem mindegy a sorrend (dátum, a hét napja, idő) Este 9 és hajnal négy között tilos állítani, mert hibásodhat a mechanika.... stb.... stb... stb. Kicsit olyan ez mint annó a tamagocsi. Mintha szíve lenne az órának ami velem együtt dobog, tüdeje ami velem együtt veszi a levegőt, és lelke amit ápolni kell. Egy kvarc ehhez képest személytelen lélektelen. Teszi a dolgát ha foglalkozunk vele ha nem. Azt hiszem jól döntöttem. Nem csak egy órát vagy egy ékszert kaptam, hanem egy társat is aki velem lesz jóban, rosszaban, remélhetőleg míg élek. Erről nagyapám zsebórája jutott eszembe. Még néha ma is borsózik a hátam ha rá gondolok.... az is egy gyönyörű történet, de erről majd egy másik posztban mesélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése