Keresés ebben a blogban

2015. október 16., péntek

17. Az első séta

Jött a védőnéni és azt mondta Pannira, hogy a séta az kéremszépen kell és kész. Én nem vitatkozok vele, hisz ő a szakaember, de milyen séta már az ahol nem is éri az ember lába a földet.
Na nekem végülis mindegy, Juditra tényleg ráfér a séta, Panninak meg szerintem édesmindegy, hogy hol alszik. Először csak az erkélyre tettük ki az autós hordozókában kb 25 percre, mert Mózes is megmondta az uristen kukac menny pont hu című filmben, hogy asszimilálódni kell. (aki nem látta az most azonnal keressen rá a youtubeon. 20 perc az egész, de egy életre beég az ember retinájába :) ) Szóval a próbaséta jól sikerült. Semmi gubanc nem történt. Jól bírta a gyerek a hideget. Másnap úgy döntöttünk valóban megjáratjuk. Judit mondta, hogy az épülettömb körül menjünk egy kört, pont úgy ahogy Palibácsi szokott "járőrözni" az elsőről. Én nem akartam a négysávos miatt, mert hát ugye a szmog... Na a lényeg, hogy végülis elindultunk lefele a széchenyi utca felé, de nem jutottunk messzire, mert a Bródy utcán már nem tudtam letolni. Bal oldalt lépcső végig, az út macskaköves... volt valamikor, most inkább macskakátyús. Én ott le nem tolom a babakocsit az már szent. Így hát dobtunk egy jobbost és a buszmegálló, alsó gettó szakaszán átvágva egész a Bazilikáig jutottunk. Mivel nem akartam ismét közút közelébe tolni, inkább lecipeltem a Bazilika lépcsőin. Onnal Széchenyi, majd Dobó tér végül a Zalár patika mellett nyílegyenesen irány haza.
A Bródyn megint csak kis cipelés és a felső  szakaszon már nem vállaltuk be a járdát. Életveszélyes a babakocsis rész felfelé. Jó kis kör volt, csak szerintem jól összeráztuk szegény Pannit a sok térkövön, kágyún, diletáción. Este panaszkodott is hasfájásra. Csak úgy morgott a gyomrocskája egész éjjel. Hat előtt aludt még egy picit, aztán közel öt órán keresztül csak nyűgörködött. Másnap megint sétáltunk picit, igyekeztünk kerülni mindenféle rázatót, de így is összerázhettuk. Éjféltől reggel hatig szenvedtek Juditommal. Hatkor én váltottam le és sikerült végre elaltatnom. Tegnap kihagytuk a sétát így csak 3 órát virgonckodott éjjel. Ma voltunk az államkincstárban megigényelni a járandóságokat, de már az autós hordozót csattintottuk fel a babakocsi vázára. Így sokkal nyugodtabbnak tünt és egyelőre nem hallom, hogy morogna a pocija. Persze lehet, hogy semmi köze sincs egymáshoz a kettőnek, csak én kombinálom túl. Kell még ehhez pár sétás-nem alvós nap-éjjel, hogy kiderüljön.

Nincsenek megjegyzések: