15. A lábtartó

Nézegettük a szopizós foteleket mielőtt Panni született, de hihetetlen drágák ezért úgy döntöttem inkább átalakítok egyet a meglévők közül. Volt füreden egy fotel páram amit még örököltem Gizinénitől a ház előző gazdájától.

Közben jöttek a szomszédba nyaralók aki mindig Gizinéninél nyaraltak és nagyon tetszett nekik a fotel. Kérték is hogy adjam el nekik, de akkor úgy gondoltam, hogy nem adom, lehet, hogy nekem is kell majd a házba. Közben úgy alakultak a dolgok, hogy nem volt szükségem a fotelekre, szóltam a szomszédnak, hogy ha tudja, keresse már elő a vendégkönyvből azokat a nyaralókat és adja meg a számukat. Felhívom és nekikajándékozom őket. Közben ő is és én is elfelejtettem a dolgot így hát megmaradtak a fotelek. Mondhatni szerencsére, mert Panni szobájában landolt mindkettő. Először csak az egyik, végül a másikat is el kellett hoznunk. De ugye kellene valami amire rá lehet tenni a lábát Juditnak szopizás közben szóval barkácsolnom kellett egy lábtartót. Úgy gondoltam, hogy összekötöm a kellemest a hasznossal és többfunkcióssá teszem. Kapott gurulós kerekeket, hogy könnyebben odébb lehessen tolni és felállni tőle a fotelból, valamint kapott egy nyitható tetőt.

Jó kis tároló rekesz lett így a belsejében. Judit szerint jó lesz Panni játékait tárolni, benne de ha akarja széknek is használhatja. Én meg közben arra gondoltam, hogy jó lenne kicsit kidíszíteni. Gondoltam faraghatnék az oldalába valami díszest, vagy mesefigurát, feliratot... utána is néztem, hogy lehet e kapni fafaragó szerszámokat és találtam egy szuper kis oldalt. Mindenkinek ajánlom akit érdekel a téma. Szuper kis oktatóvideók vannak fenn és remek áron lehet szerszámokat, élezőket kapni. Gyorsan rendeltem is egy készletet. ( http://faragoszerszam.info ) remélem a héten meg is jön, mert iszonyatos kedvet kaptam hozzá. EL IS DÖNTÖTTEM, HOGY AMÍG CSAK ÉLEK, MINDEN EGYES SZÜLINAPJÁRA FARAGOK VALAMI AJÁNDÉKOT PANNINAK. Kezdem azzal, hogy a kis lábtartó székecskét megfaragom neki, bár fenyőből készült, amit nem túl jó faragni, de azért megpróbálom. Ha mást nem is de a peremébe körbe belefaragom a nevét, születési adatait. Emlékszem, hogy nagyapám tanított először faragni. Pontosabban nem is tanított, inkább kedvet csinált hozzá. Szuper kis légycsapókat lészített elhasznált gumicsizma szárából és egy darab vesszőből.

Aztán a vesszőt kifaragta egy bicskával és igazi dísze lett a háznak a kis légycsapó. Szerintem ott szerettem bele a fafaragásba. Azóta is szívesen foglalkozok ilyesmivel. Szerencsére apu is hasonló beállítottságú és tőle is sokat lehetett tanulni. Sok botot megfaragtam én is annó. Emlékszem, nagyapa, ha ilyesmit csinált, felvette a kék posztó kötényét amit nyakba kellett akasztani és derékban megkötni. Olyan jó lenne, ha még lenne abból a kötényből. Olyan szívesen használnám én is. Hosszú téli estéken a kandalló előtt ülve farigcsálva, vagy esős napokon a terasz alatt. Szívesen átélném gyerekkoromnak azt a részét újra meg újra.